A régi arcplasztikákat ráncfelvarrásnak is nevezték. A műtét lényege az arc, esetleg a nyak bőrének felpreparálása, egy adott vektor mentén (tehát csak egy irányban) való feszesítése és a bőr feleslegének eltávolítása volt. Az eredmény még kellő önmérsékletet tanúsító feszítés mellett is szerény volt, általában mesterkélt, túlkorrigált megjelenést eredményezett, ráadásul gyorsan veszített is a hatásából.
Ezért is alakultak ki újabb és újabb eljárások, technikai módosítások, hogy minél természetesebb, de magától értetődően mégis fiatalabb, attraktívabb arc nézhessen vissza ránk a tükörből és másokra a környezetünkben, mégpedig a lehető leghosszabb ideig, akár 10-15 éven keresztül is.
Ehhez fontos volt annak megértése, hogy a kor előrehaladtával a csontos alátámasztás változik, részben a csont tömege is csökken, de párhuzamosan egy hátrafelé helyeződés (retropozíció) is megfigyelhető az arccsontok mentén. Ehhez járul, hogy a középarc zsírtartalma csökken. Mindezek hatására a korábban megszokott domború, egészségtől telt arckontúr laposabbá, gyakran beesetté válik, a kedvelt harmonikus átmenet az alsó szemhéj és középarc, valamint a középarc és az orca között megszűnik, barázdák jelennek meg az említett egységek határai mentén. Bizonyos ráncok, redők mélyebbekké válnak, új ráncok, torlódó szövetfelesleg jelenik meg, amelyek hatására az arc idősebbnek, fáradtnak, egyéntől függően akár betegesnek is tűnhet.
A megoldás?
Az arc mélyebb kötőszöveti struktúráinak az eredeti vagy mondjuk inkább úgy, hogy az életkori sajátosságoknak leginkább megfelelő helyére való visszahelyezésével tartós és természetes hatás érhető el. Természetes, mivel a mély rétegek oda kerülnek vissza, ahonnan megereszkedtek, és tartós, hiszen az arc mély rétegeinek kötőszöveti struktúrája nagy teherbírású, nyúlással szemben ellenálló, szemben pl. a bőrrel, amellyel a régi ráncfelvarrási technikák dolgoztak.
Alapvetően két lehetőség kínálkozik a mély struktúrák, tehát a mimikai izmokat és az azokat körülvevő kötőszöveti rostok és szalagok rétegének megereszkedés előtti pozíciójába való visszahelyezésére. Gyakorlott plasztikai sebész kezében egyik sem jelent nagyobb kihívást, inkább azt kell bölcsen megválasztani, hogy kinél melyik eljárás javasolható inkább. A gyakorlott plasztikai sebész egyénre szabottan, a páciense elképzeléseit maximalisan figyelembe véve tesz javaslatot a legjobb megoldásra.
Így pl., de persze személytől függően nem kizárólagosan egy 40. életévét alig elhagyott hölgynél sokszor ideális megoldás a MACS lift (minimal access cranial suspension), amelynek lényege, hogy az arc mélyebb rétegét specialis varratokkal húzzuk fel a megereszkedésük előtti helyzetbe, ahol szintén mély, nagyon erős kötőszöveti réteghez rögzítjük ezeket a felfüggesztő varratokat. Nagyon jó választás azért is, mert külön irány, tehát más vektor biztosít tökéletes pozíciót a mély struktúrák számára és más irányba, más vektor mentén kell a legszebb eredmény eléréséhez a bőrt feszesíteni. Ráadásul az arc mély rétegeinek felpreparálására nincs szükség, így gyorsabb a szöveti gyógyulás, kisebb a műtéti beavatkozásból származó szöveti traumatizáció. Amikor pedig 10-15 és múlva a magára igényes hölgy ismét megjelenik a rendelőnkben azzal, hogy szeretne megint egy arcfiatalítást, akkor meghagytuk a lehetőséget arra, hogy az életkorból adódóan immár nagyobb fokú szöveti újra pozícionálást az arc mély, de sebészi beavatkozástól még mentes rétegében végezhessük el, ezzel garantálva a korábbihoz hasonló, a páciens számára ismét teljes megelégedettséget biztosító arcplasztikát. Mivel a műtét az arc olyan rétegében lesz most is elvégezhető, ahol korábban még semmilyen beavatkozásra nem került sor, ezzel az esetleges számítható, számítandó szövődmény lehetőségek, pl. az idegsérülés és ebből adódó arcizom bénulás esetleges kockázata hatványozottan alacsonyabb marad.
Egy másik lehetőség a napjainkban újra divatossá vált „deep plane” arcplasztika. Az eljárás mesze nem új keletű, de egyértelműen a reneszánszát éli a plasztikai sebészetben. Lényege, hogy arc mély rétegében, a korábban már említett mimikai izmok, azokat körülvevő kötőszöveti struktúrák, függesztő szalagok lemeze alatt végezzük el a preparálást. Előnye, hogy a mély réteget használva végezzük el az arc szöveteinek újra pozícionálását, ez egy jól tartó, tartós eredményt biztosító réteg. Hátránya, hogy az arc fiatalítása, felfüggesztése egy irányban, tehát egy vektor mentén lehetséges. Ez magában hordozhatja a kompromisszum kényszerét, hiszen már beszéltünk arról, hogy a páciensek nagy többségénél más irány ideális a mély réteg és más az arc bőrének pozícionálására.
Két legyet egy csapásra: bidimenzionális lamellaris arcplasztika
A fent leírtakhoz képest technikailag nagyobb kihívást jelentő, de kitűnő eredményt biztosító műtét. Lényege, hogy külön rétegben és természetesen megfelelő mértékben és módon preparáljuk az arc bőrét és az arc mély rétegeit. Ezzel lehetőség van arra, hogy a mély rétegeket az arra a rétegre vonatkozó ideális irányban pozícionálhassuk a fiatalos helyzetbe, ezzel egyben a műtét tartósságát is biztosítva, majd a bőrt tudjuk feszesíteni a számára legszebb eredményt adó vektor mentén. Talán érezhető, hogy az utóbbi technika a legkevésbé elterjedt, de fontos hangsúlyozni, hogy nem egyik eljárás jobb önmagában a másiknál, hanem minden esetben a páciens anatómiai adottságain, életkorán, szöveteinek helyzetén és állapotán múlik, hogy az ő számára melyik technika a tökéletes választás. A helyes döntést meghozni, a választott műtétet tökéletesen végrehajtani nagy tapasztalattal bíró, gyakorlott plasztikai sebész fogja.